Somorai Árpád, iskolánk igazgatójának beszéde:
Tisztelt meghívottak! Kedves szülők! Kedves vendégek! Kedves kollégák!
Kedves végzős diákok!
“Boldog ember, aki megtalálta a bölcsességet, az az ember, aki okosságra tesz szert. Ennek birtokába jutni jobb, mint ezüstöt szerezni, aranynál többet ér ennek elérése.” Péld 3, 13-14
Az általatok választott idézetet olvastam fel.
Boldog ember, aki megtalálta a bölcsességet!
Örömteli életet élni akkor tudunk, ha jó döntéseket hozunk. Lehet, hogy csak két szó a titok: az igen és a nem. Mire mondok igent és mire mondok nemet?
Ahhoz, hogy ma itt álltok ballagó diákként, az azt jelenti, hogy az évek folyamán sokszor igent mondtatok az iskolára, a tanulásra, a pontos érkezésre, barátságra, közösségre. Jó úton vagytok!
De vigyázat, a bölcsességet el is lehet veszíteni!
Ma számotokra hivatalosan véget ér a nyolcadik osztály!
Jövő héten még felkészítőkre jöhettek, Fülöp Áron napon vehettek részt és persze ott vannak még a tanár-diák mérkőzések. Tovább ne mondom úgyis tudjátok…
Feltételezem, hogy meghatottság, valami biztos elhagyásának a fájdalma, az új kihívások izgalma van bennetek. Szívből remélem, hogy jól éreztétek magatokat az iskolában, sok szép emléket és tudást gyűjtöttetek a tarisznyátokba.
Ha megengeditek, szívesen mondanék néhány szempontot útravalóul nektek.
Kedves nyolcadikosok!
Egy olyan korszakban élünk, amelyben a mesterséges intelligencia az emberiség fejlődésének új fejezetét nyitotta meg. Számotokra ez új lehetőségeket és új veszélyeket teremt. A mesterséges intelligencia olyan eszköz, amely mindig elérhető és soha nem fárad el, de ha túl sokat bízol rá, lassan elsorvad az a képességed, hogy önállóan gondolkodj és döntéseket hozz. Most, amikor kiléptek az iskolából, a legértékesebb kincs, ti magatok vagytok!
A megszerzett tudást, formálás alatt levő készségeket, ahogyan látjátok a világot, véleményetek senki nem veheti el tőletek. Remélem magatokkal viszitek azt az elvet tapasztalat formájában, hogy minden tettnek van következménye, hogy milyen az csak rajtad múlik!
Mindig légy önmagad. Tudom, tudom – hallottátok már ezerszer. De hadd legyek őszinte: ez felnőtteknek sem mindig könnyű feladat.
Mire mondjatok igent – és mire nemet?
Mondjatok igent annak a közösségnek, ahol önmagatok lehettek. Ahol nem kell szerepet játszani. Ahol a gyengeségeitekért nem nevetnek ki, hanem mellétek állnak. Az ilyen barátságot, az ilyen osztályközösséget, az ilyen társakat keressétek egész életeteken át – és ha megtaláljátok, becsüljétek meg!
Mondjatok igent reális, de erőtöket, tudásotokat meghaladó célokra. A célok elérésének sikeres technikája, hogy lépésről lépésre haladsz. Az időtök véges, az a kérdés, hogy abból mennyi megy el olyasmire, ami közelebb visz ahhoz, akivé válni szeretnétek.
Mondjatok nemet annak, aki azt mondja: minek gondolkodj, majd megcsinálja az MI. Mert az MI megcsinálja a házi feladatot – de nem fogja megélni helyettetek az életet. Nem érzi a izgalmat, amikor rájöttél valamire. Nem érzi a büszkeséget, amikor megcsináltál egy nehéz dolgot. Nem érzi a szeretetet, amikor valaki fontos rád néz.
Tisztelt szülők!
Köszönöm a bizalmat, amellyel gyermekeiket ránk bízták. Büszkék lehetnek rájuk – és büszkék lehetnek magukra is. A szülői szeretet az egyetlen dolog, amelyet egyetlen MI sem tud megtanulni utánozni. Maradjon ez így.
Kedves ballagó diákok!
Keressétek azt a közösséget, ahol önmagatok lehettek. Osszátok be az időtöket, tűzzetek ki célokat, és tartsátok be őket. Használjátok az MI-t eszközként – de soha ne engedjétek, hogy helyettetek gondolkodjon. És mindenekelőtt: legyetek bátrak önmagatok lenni – mert arra csak ti vagytok képesek.
Kívánok nektek egészséget, igaz barátságokat, bölcs döntéseket és sok olyan pillanatot, amelyeket egyetlen gép sem tudna megélni helyettetek.
Soha ne feledjétek, ti írtátok: Boldog ember, aki megtalálta a bölcsességet!
Isten áldjon benneteket!
