Az ünnep nemcsak emlékezés a régi eseményre, hanem megújítás is. Az ünnepek nemcsak ismételnek, hanem rendre új elemekkel is bővülnek. A jelen a múltból nyeri erejét, a múlthoz kapcsolódót pedig minden alkalommal meg kell újítani, hogy hatékony maradjon. Ezt tesszük ma is.
1848 márciusában a magyar emberek körében valami készül. Nemcsak a tavasz, a megújulás, az újjászületés, hanem olyan esemény is történik ekkor, aminek emlékét ma is őrizzük. Hatással van ránk, még akkor is, ha a történések idején mi magunk nem vettünk részt, hiszen akkor még a világon sem voltunk.
Mire is emlékezzünk? Emlékezhetünk arra a napra, amikor a magyar emberek kokárdákat tűznek a ruhájukra és nyilvánosságra hozzák a 12 pontban megfogalmazott követeléseiket, majd harcolnak azok valóra váltásáért. Emlékezhetünk a neves személyiségekre (Petőfire, Kossuthra, Vasvárira, Görgeire, Bem apóra), akik nevét egy nemzet ismeri, de azokra is, akik neve nem íródott be a történelembe, viszont ott voltak a tízezer ember közt: ifjak és vének, polgárok, munkások, iparos legények, vásáros parasztok, gazdatisztek, vidéki nemesek, az a sok ember, aki szívéből kívánta a szabadságot.
A hazafias nőkre is gondolhatunk ma. 1848 a magyar történelem első olyan fordulópontja, amelynek alakításában a nők is egyenrangú szereplőként vettek részt. Emlékezhetünk így a ’48-as, ’49-es szabadságharcosokat bujtató Teleki Blankára , a ma is feltűzött kokárda első példányának varrójára, Szendrey Júliára, a tábori kórház főápolónőjére, Kossuth Zsuzsannára. És ott vannak azok az asszonyok, illetve nők, akik konkrétan a csatatéren, fegyverrel a kézben is harcoltak a magyar szabadságért. Száz fölé teszik azoknak a nőknek a számát, akik fegyverrel a kézben harcoltak.
Mit kívánt és miért harcolt a 48-as magyar nemzet? Fogalmazhatunk úgy is, hogy mit üzen nekünk, nekem, neked a 48-as forradalom, ma 2018-ban? Nekünk, akik lehetünk fiatalok vagy idősek, az iskola padjaiban tanuló diákok, vagy a mindennapi kenyeret kereső emberek. Mindenki maga válaszolhat a feltett kérdésre. A nevezetes 12 ponton kívül két tömör jelmondat is szerepet kapott a forradalom idején: Legyen béke, szabadság és egyetértés! valamint a francia forradalomból átvett Egyenlőség, szabadság, testvériség! Az előbbiekben feltett kérdés megválaszolásához én most Wass Albert egyik szépirodalmi alkotásából idéznék:
,, Szabadság. Azt jelenti, hogy jogod van az élethez, éppen úgy mint a pillangónak, vagy a madárnak, vagy a vaddisznónak. De semmivel sem több, mint ezeknek. Vagyis jogod van a magányhoz, az élelemhez, amit megszerzel magadnak fáradozás árán, a napsütéshez, az esőhöz és ahhoz, hogy dideregj a hóban, ha nincs meleg ruhád. Jogod van szabadon gondolkodni a világ dolgai fölött, szép és csúnya, jó és rossz között választani. Jogod van bátornak lenni és őszintének. Becsületesnek, igaznak. Jogod van békességben élni és nyugalmasan várni a naplementét. Jogod van elnyomni magadban gonosz indulataidat és jogod van a tökéletesedés útját keresni, mely Istenhez vezet. Ez a szabadság.’’
Végezetül pedig az a nap, amelyre ma emlékezünk, megmutathatja számunkra, merre kell haladnunk, mire kell törekednünk, miben érdemes egyetértenünk. Nekünk, akik itt vagyunk, sok közös értékünk van, van mire építenünk, van mit gyarapítsunk, van mire vigyázzunk. (Miklós-Talált Évike)
