“Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk…”
Iskolánk tanulójától, Pál Rolandtól júniusban kellett volna vidáman búcsúznunk. Nehéz elfogadnunk, hogy ez nem így történt. A minap még a naplóba írtuk a hiányzását, mától magunkban cipeljük hiányát.
Roland úgy marad meg emlékezetünkben, mint egy fürge mosolygós kisdiák, aki végzi napi teendőit, kötelességeit. Kedvesen szóba áll ismerőssel, ismeretlennel, szavai mindig derűsek, sohasem bántóak. Mindig fegyelmezett. Mint egy kifogástalanul jó gyermekre emlékezünk, aki soha nem okozott gondot, bosszúságot. Tiszta, gyermeki öröm, jóság sugárzott róla, természetes öröme annak a gyermeknek, aki szerető környezetből, gondoskodásból jön otthonról. Békességben volt önmagával és társaival egyaránt. Igazságtalanul rövid élete alatt jó gyermeke volt a szüleinek, példás magaviseletű tanulója iskolánknak. Ha csak tehette, ott volt, ahol a mozgás, focizott, asztaliteniszezett, korcsolyázott, sorolhatnánk. Különlegesen jó barátja volt osztálytársainak, iskolatársainak, olyan tanuló, akire mindig mindenben lehetett számítani. Idézem osztálytársai szavait:
,,Kedves Roli! Nem tudtuk megköszönni azt a sok jót és szeretetet, jó emléket, azt a rengeteg vidámságot, mosolyt, amit adtál az elmúlt évek során. Nem telt el úgy nap, hogy ne beszéltünk volna, ne nevettünk volna együtt. Egy igazi angyal voltál nekünk. Nélküled már nem jó a szünet, mert nem látunk focizni, nem jók az órák.’’
Hiánya okozta fájdalmunkat azzal a hálaérzéssel enyhítjük, hogy bármennyi időre is, de ajándék volt számunkra. Így, egy idő elteltével, amikor az őszi nap újra beragyogja az üres padot, reméljük, hogy a hiánya helyett olykor-olykor a kedves mosolya villan fel emlékeinkben.
,,Csak akkor gyújtasz fényt, ha már besötétedett,
Csak akkor hiányzik a Nap, ha már havazni kezd,
Csak akkor tudod, hogy szereted, ha elengeded.’’
