Huszonnégy nyolcadikos diáknak szólt utoljára a csengő iskolánkban június 14-én. A búcsúzás meghitt pillanataiban együtt ünnepelt velük családjuk, tanáraik, kisebb iskolatársaik, az iskola alkalmazottai, az önkormányzat és az egyházak képviselői, biztatva őket az eredményes folytatásra. Nemsokára az előttük álló út első fontos akadályát kell meglépniük, az első lépést az új felé. Segítségül magukkal viszik batyujukban a sok-sok útravalót, biztató szót.
Kedves búcsúzó nyolcadikosok!
“Innen csak indulni lehet, s aki indul, visszajöhet.” – áll a kapun, melyet most becsuktok magatok mögött. Kányádi szavaival útravalót visztek magatokkal iskolátokból, a bizonyosságot, biztonságot: van egy hely, ahol számon tartanak, ahová immár végérvényesen odatartoztok. Megannyi emlék – hangok és képek, falak és padok, szavak, évekké gyűlő pillanatok. Kötések ezek, melyek szárnyakat adnak; magatokkal viszitek, mégis itt hagyjátok nekünk.
Igazán szabad csak az lehet, aki tudja, hova tartozik, aki számára van egy hely, mely kapaszkodó az útkeresésben. Ez most már a ti helyetek, s a hely ti magatok vagytok. Ti vagytok a Grund.
“… itthon vagy, itt lehetsz magad,
Kötések kötnek, hogy légy szabad…”
(Magyari Lajos)
Sok sikert kívánunk, a derű és remény kísérjen utatokon!
Kapusi Hajnal – osztályfőnök
Fotó: OH Photography
